Évközi 31. vasárnap – Mk 12, 28-34
Törekszünk-e okosan szeretni Istent, illetve egymást?
Vajon a szeretet-e a legfőbb alapelvünk? Igazi értelmet, valamint szépséget a szeretet ad életünknek. Valójában a szeretetnek három ága van, az Isten iránti, a felebarát iránti, valamint az önmagunk iránti szeretet. Mindegyik egyformán fontos. Ha nem szeretjük önmagunkat helyes szeretettel, akkor nem tudjuk a felebarátunkat, illetve Istent sem helyesen szeretni.
Amikor az írástudó „megkérdezte Jézustól”, hogy „melyik az első a parancsok közül”, amelyikből a többit le lehet vezetni, Jézus lényegében Mózes Törvénykönyvét idézte, némi változtatással, amely nem érintette a lényeget. 
Mózes Törvénykönyvében a „teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” szerepel. Jézus ezek közé teszi azt is, hogy „teljes elmédből”. Jézus válasza azt akarja kifejezni, hogy az embernek teljes lényével, minden képességével, vagyis ne csak érzelmeivel, akaratával, hanem értelmének hódolatával is szeresse az Istent. „Ez az első”, vagyis a főparancs.
Jézus tovább folytatta: „A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat”. Máté evangélista Jézusnak még azt a mondatát is hozzátette, hogy: „Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40).
Jézus azt akarja mondani, hogy Isten szeretete, illetve az embertárs szeretete nem zárja ki egymást. Éppen ellenkezőleg, e két szeretet egyike sem elégséges önmagában, azon egyszerű oknál fogva, hogy Isten, illetve az ember között egy mély kötelék, titokzatos egység van. Nem lehet szeretni az egyiket anélkül, hogy a másikat ne szeretnénk. Isten nem akarja, hogy egyedül Őt szeressék.
Szent Ágoston lelkesen kiáltott fel: „Az Isten országa eladó! Nem kér érte mást az Úr, csak szeretetet. Ebből következik a keresztény élet alapelve: Szeress, és tégy, amit akarsz!” Aztán kifejti, hogyan érti ezt: „Ha hallgatsz, szeretetből hallgass; ha kiáltasz, szeretetből kiálts; ha korholsz, szeretetből korholj; ha kímélsz valakit, szeretetből kíméld; a szeretet gyökere legyen meg benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.”
Szent Ágoston mondásából két tény következik. Az egyik, hogy a szeretet elsősorban akarat kérdése, nem pedig érzelemé. Szeretni annyit jelent, mint jót akarni, valamint jót tenni a másiknak. A másik, hogy a szeretet gyökere az Isten. A szeretet nem csupán egy tulajdonsága az Istennek, hanem a lényege. János apostol írja: „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, és az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16)
Isten miatt szeretjük egymást, mert az ő élete van mibennünk. Csak az az ember szeret jól, aki Isten szeretetével szeret mindent, illetve mindenkit. Ezt konkrétabban úgy is érthetjük, hogy olyan szeretettel szeretünk, amilyennel Krisztus szeretett minket. Ahogy Jézus az utolsó vacsorán mondta: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). Ez csak a Szentlélekkel lehetséges.
Szent Ágoston írja: „Semmi sem nehéz annak, aki szeret, aki nem szeret, annak minden nehéz”.