Évközi 31. vasárnap – Mt 23,1-12
Mennyire mély, illetve őszinte a vallásosságunk?
A mai evangéliumban Jézus nagyon keményen bírálja az írástudók, illetve a farizeusok helytelen magatartását. Ezzel nem az ő tekintélyüket akarta gyöngíteni. Sőt, megerősítette őket a tekintélyükben, amikor azt mondta, hogy Mózes tanítószékében ülnek. Ez Mózes tanítóhivatalát jelentette, mint ahogyan ma az Egyházban a Szentszék képviselői. Velük kapcsolatban is érvényes Jézus felhívása, hogy ha magatartásuk esetleg nem felelne meg a tisztségüknek, ennek ellenére tegyünk meg mindent, amit mondanak nekünk, de tetteikben ne kövessük őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt.
Mindenszentek ünnepe, valamint a Halottak napja után nagyon fontos, hogy a saját életünkkel és halálunkkal kapcsolatos gondolatainkat beragyogja Jézusnak a feltámadásról, illetve a boldog életről szóló tanítása. Ezeket bizonyára hallottuk a homíliákban.
Máté evangélista fontosnak tartotta, hogy lejegyezze Jézusnak ezeket a mondatait, mert óvni akarta a mindenkori Egyházat a farizeusi lelkületében üres gyülekezet képétől, amelyet ne talán olyan képviselők vezetnek, akik nem sugározzák Jézus lelkületét.
Máté evangélista ezzel szembeállította az igazi keresztény közösséget, amely testvérekből áll. Ugyanakkor ez az Egyház nem anarchikus és vezető nélküli gyülekezet, hanem a Szentlélek által kiválasztott vezetők irányítják. Akik ebben a közösségben vezető szerepet, vagy feladatot kapnak, arra hivatottak, hogy tetteikkel is tegyenek tanúságot közös Mennyei Atyánk láthatatlan jelenvalóságáról. Nem az a feladatuk, hogy helyettesítsék, hanem hogy képviseljék Őt. Mert az Atya nem hiányozhat a közösségünkből.
Jézus a mai evangélium első mondatát „a tömeghez és a tanítványokhoz” intézte. Alkalmazzuk magunkra az ő tanítását! Vizsgáljuk meg, hogy mi magunk nem vagyunk-e farizeusi lelkületűek, amely a felszínességben, a külsőségekhez való ragaszkodásban mutatkozhat meg!
Jézus a mai evangéliumban azt is megmondja, hogy milyen legyen az ő közösségének a vezetője: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája”. Találó, hogy az Egyházban a mindenkori pápa úgy érezheti, valamint úgy is hívatja magát, hogy Isten szolgáinak a szolgája.
Mindnyájunkra érvényes, hogy ne kötözzünk másokra terheket, hanem jó testvérként segítsük egymást a terhek hordozásában. Miközben vigyázunk a külső magatartásunkra, törekedjünk az őszinte, mély, hitből fakadó vallásosságra!