Évközi 27. hét, kedd – Lk 10,38-42
Mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy: „csak egy a szükséges”? Mire van a legnagyobb szükségünk?
Az Isten igéjére való figyelés nem tétlenséget jelent, hanem épp ellenkezőleg, a szeretet cselekedeteire készít fel. Ahogyan az Isten iránti szeretet, illetve az emberszeretet nem választható el egymástól, ugyanúgy az imádság és a szolgálat is összetartoznak.
Ha meg tudjuk különböztetni a fontos, illetve a kevésbé fontos dolgokat, továbbá ha nem feledkezünk meg az egy szükségesről, akkor imádságunk, valamint a munkánk az Úrra való odafigyelés lesz.
Az egyetlen szükséges az Istennel (az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!) való személyes kapcsolat. Egyedül amiatt nyugtalankodjunk, ami ezt az egy szükségest veszélyezteti!
Vigyázzunk arra, hogy az életünkben legyen helyes arányban a munka, valamint az imádság! Állítsunk mindent az Istennel, illetve azokkal a személyekkel való kapcsolataink szolgálatába, akiket az Isten nekünk ajándékozott! Segítsen minket a Szentlélek, hogy mindig a legfontosabbat tegyük!