Évközi 27. hét, péntek – Lk 11,15-26
Jóhiszeműek és jóindulatúak vagyunk-e?
Ne feledkezzünk meg arról, hogy szennyezett, sőt erősen mérgezett környezetben élünk. Azt se felejtsük, hogy két egymással ellentétes erő kereszttüzében vagyunk, ahol a küzdelem Isten, illetve a Sátán között folyik.
A Sátán görög neve: Diábolosz: szétválasztó, megosztó, az ellenségeskedés, a békétlenség szerzője, illetve szítója. Célja: az emberek feletti pozíciójának a megszerzése, megerősítése és védelme. Eszközei: a hazugság és a gyűlölet. Legfőbb törekvése: hogy viszályokat keltsen. Pedig (ahogyan Jézus a mai evangéliumban mondta): „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.” Ha egy közösség tagjai egymás ellen fordulnak, annak a közösségnek (a nemzetnek is) ütött a végórája.
Azt is találóan mondta Jézus a Sátánról, hogy ő a „hazugság atyja”. Megdöbbentő, hogy mire képes rávenni az embert. Azzal az elképesztően hazug váddal illették Jézust, hogy „az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
A Jézus korabeli zsidók abból a tapasztalatból indultak ki, hogy a gonosz lelkek befolyása az emberekre olyannyira erős, hogy attól sem önmaga erejével, sem más ember segítségével nem lehet megszabadulni. Ezért szerintük az emberi képességeknél nagyobb erőre van szükség ahhoz, hogy valakiből távozzon a gonosz. Ha Jézus képes erre, akkor vagy felülről, vagy alulról, azaz vagy az Istentől, vagy az alvilág urától, a sátántól kapta hatalmát. Az ördög kiűzése után egyesek azt gondolták, hogy a sátánnal szövetkezve képes Jézus az ilyen jellegű csodákra.
Jézus csodálatos szelídséggel és türelemmel érvelt a hazugsággal és gyűlölettel szemben. Ő azért jött, hogy megszüntesse az ellenségeskedést, a békétlenséget.
Aki nem kötelezi el magát egyértelműen Jézus Krisztus mellett, az a sátán oldalára sodródik. „Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem gyűjt velem, az szétszór.” Állandóan és tudatosan együtt kell működnünk Jézussal.
De az se érezheti magát biztonságban, aki megszabadult a Sátán uralma alól. A gonosz lélek ugyanis nem nyugszik bele a vereségébe, hanem fokozott erővel igyekszik újra birtokba venni az embert. A lelkünkben sem lehet űr, a lelki dolgok terén sincs vákuum. Itt is minden a kisebb nyomás felé „tolódik” el. Ezért a hátrahagyott „üres” helyet be kell tölteni az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való erősebb személyes kapcsolattal.
Isten gondoskodott védelmünkről a Sátán erőszakosságával, a gonosz démonokkal szemben. Egy külön angyalt rendelt őrzésünkre, védelmünkre. Egyszer s mindenkorra hatalmazzuk fel őt, hogy figyelmeztessen minket, ha ellanyhulnánk, vagy engednénk a viszálykodásra hajlamos természetünknek.
Minden nap újra és újra döntenünk kell arról, hogy meg akarjuk-e valósítani azt, amire Isten hív: teljesíteni akarjuk-e Isten akaratát, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére és üdvözüljön. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, Istenre figyelve és a gonosz démonokkal szemben őrangyalunkra hallgatva!