Évközi 27. vasárnap – Ter 2,18-24; Mk 10,2-16
Mi a boldog házasság alapja, illetve biztosítéka?
A mai evangélium szerint Jézus azt mondja, hogy: „Isten … a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét”.
Jézus a teremtés kezdetére utalt, amikor Isten az embert saját képmására alkotta, férfinak, illetve nőnek teremtette (vö. Ter 1,27). A mai olvasmány ezt folytatja: „Nem jó az embernek egyedül lennie”.
Jézus hangsúlyozza, hogy a házasságban a férfi, valamint a nő egyenrangú. Az ilyen házasság az alapja a családnak, amely egy férfi és egy nő egész életre szóló, felbonthatatlan élet-szövetsége.
Isten a maga képére teremtette az embert. Ő a szeretet, Aki az embert is szeretetre teremtette. Ez azt is jelenti, hogy az ember nem egy magányos lény, ahogyan Isten sem az. Ugyanakkor az egy Istenben a három személy attól lesz külön személy, hogy feltétel nélkül, valamint maradéktalanul, kölcsönösen átadják magukat egymásnak.
Mivel Isten nem önző, hanem végtelen, tiszta szeretet, meg akarja osztani magát a világgal is. Az embert olyannak teremtette, hogy be tudja fogadni Őt, illetve Hozzá hasonlóvá tud válni. A házastársak közötti szeretet a másikkal való egységet jelenti: „ketten egy test lesznek”.
Ha a házastársak nem teszik magukévá Isten szentháromságos életének a mintáját, az adást, az elfogadást, a kölcsönös viszonzást, akkor megbomlik az egység Isten és ember között, valamint a házastársak között is. Tehát nem azon szükséges gondolkodni, hogy mikor lehet elbocsátani a feleséget, illetve mikor lehet elhagyni a férjet, hanem hogy ne legyenek keményszívűek, továbbá hogy legyenek készek az áldozatos szeretetre.
Az Isten képére teremtett világ kétszeresen is kétpólusú (vízszintesen, valamint függőlegesen egyaránt). A két pólus koordináta-tengelyeinek metszéspontjában (az Isten és az ember, illetve a férfi és a nő kapcsolatában is) kirajzolódik a kereszt. Nem az anyagi gondok, bajok ássák alá a házasságot, hanem ha elutasítják a kapcsolattal járó nehézségeket.
Pilinszky írta az Egy életen keresztül c. versében:
„Mi törjük el, repesztjük ketté,
mi egyedül és mi magunk
azt, ami egy és oszthatatlan.
Utána azután
egy hosszú-hosszú életen keresztül
próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ
makulátlan és eredendő szövetét.”
Ahhoz, hogy a házastársak a nehézségeiket szívesen, örömmel vállalják, szükségük van arra, hogy a szentmiséken Krisztus értünk feláldozott testének vételéből merítsenek erőt az áldozatos szeretetre.