24. hét, kedd – Lk 7,11-17
Mennyire a hatékony bennünk az örök élet reménye?
A mai evangéliumi részletben arról szól, hogy a város kapujánál két menet találkozott. Az egyiket az élet adója vezette, a másik menet élén a halál haladt. Az embereknek ez a két nagy menete a világ végéig tart, az egyik a Mennyország felé menetel, a másik a Halálba.
Isten nem halálra teremtette az embert, hanem életre, méghozzá örök életre. Jézus már földi életében is bizonyította, hogy Ő az élet forrása. Ő erősebb a halálnál, ezért Ő az egyedüli vigasztalás. Jézus minden embernek az örök élet reményét akarja adni.
Ne feledjük, hogy számunkra ez a földi élet felkészülés az örök életre. Halálunk tehát nem tragédia, hanem a célunk elérése, az örök boldogság kezdete azok számára, akik Jézusban bíznak.
Mindnyájunk számára eljön a halál órája, de a halál pillanatában meg fogjuk hallani Jézus szavát: „Kelj föl!” Akkor majd feltámadunk az örök életre támadunk. Ez a remény legyen bennünk eleven, éltető! Egyedül csak ez lehet a mi igazi vigasztalásunk.