Évközi 26. vasárnap – Mk 9,38-48
Hogyan, illetve mikor tartozhatunk Jézushoz?
Jó tudni, hogy Jézusnak a mai evangéliumban többes szám első személyben elhangzó mondatát, korának háborúzó felei mondták: „Aki nincs ellenünk, velünk van”. A történelem folyamán ezt a mondatot a Jézus ellenes hatalmak sokszor idézték. Ugyanakkor ezek a hatalmak üldözték a békére törekvő keresztényeket, ellenséget látva mindenkiben, aki nem szolgálta a hatalmon lévők érdekeit. A háborúzó felek ma ellenségnek tekintik azt, aki nem harcol velük, illetve nem támogatja őket.
Nagyon jó lenne Jézus idézett mondatát helyesen érteni. Mindig érdemes figyelnünk a szövegösszefüggésre. Ugyanis az előtte elhangzott mondata így szól: „Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem”.
Máté, illetve Lukács evangéliumában egyes szám első személyben Jézus azt is mondja, hogy: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór” (Mt 12,30; vö.: Lk 11,23). Vagy mellette, vagy ellene, de mindenki döntés előtt áll. Más lehetőség nincs. Ő az egyetlen út, az egyetlen igazság, valamint egyedül Nála vannak az örök élet igéi.
Óvakodjunk attól, hogy aki kifejezetten nincs ellenünk, azt ellenségnek tartsuk! Sőt, Jézus biztosít minket, hogy aki a legkisebb jót teszi velünk őérte annak a jutalma nem marad el.
Jézus meg akar óvni minket a másokkal szemben tanúsított önző magatartástól, valamint az önteltség, illetve az irigység kicsinyességétől. Igyekezzünk mindenkivel szemben alázatosak, szelídek, okos szeretettel igazságosak, ugyanakkor irgalmasak lenni.
Nyilvánvaló, hogy Jézus nem öncsonkításra szólít fel, amikor azt mondja, hogy: „Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le”, illetve: „Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki”. Ezeknél sokkal többre, az önző magatartással való gyökeres szakításra szólít fel. Ne testünk tagjaitól akarjunk megválni, hanem a bensőnket igyekezzünk megtisztítani! Sokszor ahelyett, hogy szakítanánk az irigységgel, a féltékenységgel, illetve a haraggal, inkább a számunkra kellemetlen embertársainkkal szakítjuk meg a kapcsolatot.
Kezünket, lábunkat, valamint a szemünket arra használjuk, hogyan tudunk másoknak segíteni! Ezáltal tudunk Jézushoz tartozni.
Múlt vasárnap arra tanított minket Jézus, hogy akiben él a szeretet, az szívesen szolgál. Sík Sándor írja az Örökösök c. versében, hogy legyünk: „Szolgálatára embernek, világnak, nagy Istenemnek, kicsike hazámnak”. Ha a többieknél nagyobbak akarunk lenni, akkor úgy tudjuk megelőzni őket, hogy nagyobbak vagyunk náluk a szeretetben, illetve a szolgálatban!
Jézus saját magát állította elénk példaképül, amikor azt mondta, hogy: „az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).