Évközi 22. hét, csütörtök – Kol 1,9-14; Lk 5,1-11
A szentmiséinkben miért adunk hálát, illetve mit kérünk az Istentől?
Jó, ha már akkor tudjuk, hogy mit kérünk, illetve miért akarunk hálát adni, mielőtt belépünk a templomba.
Ne szégyelljük, ha általában kéréseinkkel jövünk a szentmisére. A kérés a bizalom jele. Inkább azt szégyelljük, ha úgy jövünk a szentmisére, hogy nem tudjuk, hogy mire lenne szükségünk, vagy miért szeretnénk hálát adni. A szentmisén való részvételünk akkor igazán jó, ha abban erősödünk meg, hogy számunkra mi az Isten akarata.
A mai szentleckében Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők egyre jobban megismerjék Isten akaratát, illetve hogy jó cselekedeteik sok gyümölcsöt teremjenek. Külön hangsúllyal kéri számukra az állhatatosságot, valamint a jóban való kitartás kegyelmét, hiszen az ember állhatatlan, gyakran megtorpan a nehézségek előtt.
Bizalommal forduljunk a Szentlélekhez, akinek hét ajándéka közül különösen hármat, a bölcsesség, az értelem, valamint a tudomány ajándékait kérjük!
Minden eszközt, illetve minden emberi erőt az örök életünk szolgálatába szükséges állítanunk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az örök élet elnyerésére minden emberi bölcsesség kevés. Ezért van szükségünk a Szentlélek segítségére. Ha együttműködünk Istennel, akkor fáradozásunk nem lesz eredménytelen.
Az evangélium tudatosítsa bennünk, hogy minden nap hozzánk is közel jár Jézus! Életünk egy-egy váratlan percében fölszólít valamire, talán épp akkor, amikor nem sikerülnek a dolgaink. Kéréssel tisztel meg, aztán beavatkozik az életünkbe, megmutatja hatalmát, gondoskodó szeretetét. Ha befogadjuk az ő szavát, valamint lélekben leborulva Urunknak ismerjük el Őt, akkor megmondja, hogy milyen feladatot ad nekünk is. Megengedi, hogy részünk legyen a csodálatos halfogás örömében, valamint egész életünkben mellettünk marad.
Lehet, hogy sikertelenségeink kedvetlenné tettek, bűnösségünk tudata is szorongással tölt el minket, mint Pétert. Bizony, a kudarcok még nem tesznek minket alázatossá, legfeljebb megtörik bennünk gőgös önelégültségünket, amivel esetleg eddigi sikereinkhez viszonyultunk. Váljunk alázatossá, aztán cselekedjünk az Úr szava szerint!
A csodát az hozza meg, amikor a lehetetlenségen túllépve belekapaszkodunk Jézus szavába, rendelkezésébe, akaratába. Ha úgy érezzük, hogy a magunk erejéből nem bírjuk, Péterhez hasonlóan bízzunk az Úrban!
Ne akarjuk előre megérteni, illetve részletesen tudni, hogy mi az Isten akarata! Legyen elég, hogy Jézus, valamint a mi gondviselő Mennyei Atyánk tudja a részleteket is. Bízzunk abban, hogy amíg Péterhez hasonlóan meg tudjuk vallani gyenge voltunkat, illetve hajlandók vagyunk együttműködni vele, addig Krisztus ereje segíteni fogja munkánkat.