Évközi 23. vasárnap – Iz 35,4-7; Mk 7,31-37
Nyitottak vagyunk-e Isten felé, illetve egymás felé?
A mai evangéliumi részletben Jézus az arám „Effata!” szóval gyógyította meg a süketnémát. Ez annyit jelent, hogy: „Nyílj meg!” Ez a felszólítás azt foglalta magában, hogy mindenekelőtt bízzon az Istenben aki meg tudja őt gyógyítani! De bízhat az emberekben is, mert Jézust ők „kérték, hogy tegye rá a kezét.”
A sátán az Isten iránti ősbizalmat zavarta meg, amikor hazugságával bizalmatlanságot keltett az emberben. Ez a bizalom-zavar aztán tovább terjedt az emberek között, egészen a testvér-gyilkosságig.
Sok ember boldogtalan életét, bezárkózását, társtalan magányát az emberekben való csalódások sorozata okozza. Életünk folyamán sok bántás, illetve kudarc érhet őket. Ennek következtében kialakulhat egy olyan elszigetelődés, amely miatt már nehezen nyílunk meg mások felé. Az emberek között az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni, helyreállítani.
Jeremiás próféta könyvében olvassuk, hogy: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.” (Jer 17,5) „Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal.” (Jer 17,9). Viszont azt is olvassuk, hogy „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.” (Jer 17,7)
Izaiás a messiási korról szóló jövendöléseiben azt írja, hogy: „Akkor megnyílik a vakok szeme, és a süketek füle hallani fog, … és a némák nyelve örvendezve ujjong.”
Jézus meg akar gyógyítani minket is lelki süketségünkből, illetve némaságunkból. Jézus először minket is félrehív a tömegből, megvilágosítja lelki sötétségünket, meggyógyítja sebzett szívünket, majd megnyitja a mi fülünket is, hogy meghalljuk, mit mond nekünk az Isten. Legfőképpen pedig meggyőz minket irgalmas, megbocsátó szeretetéről.
Ez után bátorságot önt a szívünkbe, hogy legyünk nyitottak egymás felé is! Kérdezzük meg, illetve halljuk meg mások kérését vagy panaszát! Legyünk nyitottak testi-lelki egészséges igényeinkre! Ha mások olyat tesznek velünk, vagy olyat mondanak nekünk, amit mi nem szeretnénk, azt merjük megmondani! Tudjunk bocsánatot is kérni, ha olyat mondtunk vagy tettünk, ami másnak nem jó! Ismerjük el, ha hibáztunk, valamint ne felejtsük el megköszönni azt is, ha nekünk megbocsátanak! Ezen felül pedig köszönjünk meg minden nekünk tett szívességet, illetve szolgálatot!
Legvégül pedig köszönjünk meg Istennek is mindazt a jót, amit tett, illetve tenni fog velünk, vagyis örök életet ad nekünk!