Évközi 22. hét, szombat – 1Kor 4,6b-15; Lk 6,1-5
Ápoljuk-e hagyományainkat? Milyenek a vasárnapjaink és az ünnepeink?
Az egyes embereket, valamint a kisebb-nagyobb közösségeket (családokat, népcsoportokat, nemzeteket) arról lehet jól megismerni, hogy milyenek a szokásaik, a hagyományaik, az ünnepeik, valamint hogy hogyan tartják meg ezeket.
Hagyományaink őrzik az elődeink által fontosnak tartott értékeket, tapasztalatokat, amelyek sokat segítenek abban, hogy életünk értékes legyen, illetve helyes irányba haladjon. Ezért hagyományainkban, valamint a szokásainkban a megőrzés, illetve a megújítás elvének egyszerre szükséges érvényesülnie.
A mai evangélium alapján két tanulságot vonhatunk le a magunk számára. Az egyik, hogy a vallási előírások nem arra valók, hogy azok minket korlátozzanak, hanem hogy az életünket kiteljesítsék. A másik tanulság, hogy nagy gondot szükséges fordítani a vasárnap megszentelésére. Erre már hét közben készülni kell.
Szükséges törődnünk életünk, illetve kapcsolataink minőségével. Ne feledjük, hogy a vasárnap méltó megünneplésének a célja: az Istennel, illetve az egymással való kapcsolataink megerősítése. Törekedjünk arra, hogy ez meg is valósuljon!