Nagyböjt 5. hete, szerda – Jn 8,31-42
Isten gyermekeinek szabadságában élünk-e?
Ha az egész Szentírásból csupán egyetlen mondat maradhatna fenn az utókorra, II. János Pál pápa azt választotta volna, hogy: „az igazság… szabaddá tesz benneteket”. Jézus mondta ezt a mai evangélium szerint: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor… megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket”. Néhány mondattal később pedig így folytatta: „mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek… Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek”.
Jézus értelmezésében az igazság nem csupán az ő tanítása, hanem egyben az ő személye is. Tehát Ő Maga az Igazság. Sőt ezzel együtt Ő az Út, és Ő az Élet is, amely az igazság megismeréséből, illetve annak a követéséből fakad. Tehát az jár az igazságban, az él szabadságban, az jut el az üdvösségre, aki Jézus tanítása szerint él. Elválaszthatatlan egymástól az igazság, a szabadság, valamint az üdvösség.
Jézus világosságot hozott. Utat mutatott, új életet ad nekünk. De egyedül azoknak a szívéből tudja eloszlatni a sötétséget, azoknak tud új életet adni, akik kinyitják előtte a szívüket; akik engedik, hogy az ő világossága átjárja az életüket. Azoknak tudja az élet örömét ajándékozni, akik engedik, hogy a szívükből elvegye az önzést, a reménytelenséget, a keserűséget, amely a Jézus nélküli élet következménye.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindnyájan vétkeztünk, meg az is, hogy ezektől egyedül Jézus tud megszabadítani minket (mégpedig a Szentlélek közreműködésével, a szentgyónás által).
A szentgyónásban a Szentlélek megtisztítja szívünket. Eltávolít a szívünkből minden aggályosságot, illetve félelmet; megerősíti Istenbe vetett bizalmunkat; arra bátorít, hogy Istent atyánknak tekintsük. Vagyis a Lélek bizalommal teljes szeretettel tölt el minket Isten iránt.
Kövessük Jézust a meg nem osztott szív tiszta tetteivel! Egyedül a tiszta szívű ember tudja befogadni az Istent. Ha bensőnkben szabaddá válunk minden rendetlen vágytól, akkor nem lesz gátja a haladásunknak. Ha semmi másra nem törekszünk, csak arra, hogy Isten tetszésére, valamint felebarátaink javára éljünk, akkor örvendhetünk belső szabadságunknak.
Aki csupán önmagának él, aki hajszolja a földi élvezeteket, az tévedésben, illetve rendezetlen vágyainak rabságában él. Ha az ilyen ember őszinte lenne magához, akkor elismerné, hogy keresi, de nem találja meg a boldogságot.
Aki viszont engedi, hogy Jézus megszabadítsa, az megszabadul az önzéstől, és örömmel adja át magát az Igazság (vagyis Krisztus) szolgálatára. Az ilyen emberben teljesedik ki az Isten gyermekeinek szabadsága (vö. Róm 8,21), amelyre az egész teremtett világ sóvárogva vár (vö. Róm 8,19). Az ilyen ember lesz boldog ebben a földi életben, valamint az örök életben is.