Szentháromság vasárnapja, gyermeknap, a mi napunk. Kiv 34,4b-6, 8-9; 2Kor 13,11-13; Jn 3,16-18
Örülünk-e annak, hogy Isten gyermekei vagyunk?
Jézus nem ejtette ki azt a szót, hogy Szentháromság. De beszélt az Atyáról, valamint arról, hogy Ő, valamint az Atya egy, illetve hogy az Atyával együtt elküldik a Szentlelket. Mielőtt a mennybe ment, úgy küldte tanítványait, hogy: „Tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére!” (Mt 28,16)
A mai szentleckében Pál apostol köszöntése már az őskeresztények hitvallását idézi: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az (Atya)Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
A Szentháromság titkát soha nem tudjuk megérteni.
Találóan kezdi Berzsenyi Dániel a Fohászkodás c. versét: „Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt”. Szent Ágoston szerint pedig a Szentháromságról való beszédünk csak „szavaink csörömpölése”. Úgy vagyunk vele, mint a szomjas vándor a forrással: iszik a forrásból, felfrissül, de a forrást kiinni sohasem tudja. De nem is azért van a forrás, hogy kiigya az ember, hanem hogy éljen általa.
Jézus nem elvontan beszél Istenről, hanem a mai rövid evangéliumi részletben három szóval jellemzi: Ő szeret, ad, illetve üdvözít. Azt mondta, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16), valamint „azért küldte a Fiút a világba […], hogy üdvözüljön általa a világ” (Jn 3,17).
A szeretet a Szentháromság létmódja. A Fiú az Atya szeretetéből született, a Fiú ezt elfogadja, valamint viszonozza a szeretetet, mindez a Szentlélekben áll fenn, Ő az a szeretet, amely összekapcsol. A szeretet nem egy tulajdonság a többi között: a szeretet Isten lényege. Isten nem tud nem szeretni, nem tud másként cselekedni.
Ez a szeretet nem elvont szeretet: ez a szeretet ajándékoz, valamint önmagát adja. Isten nem tart meg önmagának semmit. Az Isten nagy vágya, az ő akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Ez nem valami jutalom a halál után, nem jelenti a világból kiszakítottságot sem. Mindenekelőtt a Szentháromság életébe oltottságot jelent: azt, hogy a szeretetében élünk, hogy Lelkét lélegezzük be, hogy a Fiúhoz tartozunk, úgy, ahogyan a Fiú tartozik az Atyához. Üdvözítettnek lenni azt jelenti, hogy részesedünk Isten életében, az ő szeretetközösségében, mert az üdvösség nem egy hely, hanem egy kapcsolat: „ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én benned, úgy ők is bennünk legyenek” (Jn 17,21). Isten képére vagyunk teremtve. Életünk lényege, egyben az egész teremtett világnak az alaptörvénye az önátadó szeretet.
Isten személyes kapcsolatra akar lépni velünk. Ez csak úgy lehetséges, ha külön-külön is kapcsolatban vagyunk az Atyával, a Fiúval, illetve a Szentlélekkel. Személyes kapcsolat csak személyek között lehetséges. Így bontakozik ki a személyiségünk Isten, valamint egymás kölcsönös szeretetében.