Évközi 17. hét, szombat – Mt 14,1-12
Krisztus tanítása szerint élünk-e?
Több évezredes általános tapasztalat, hogy a bűnök elkövetése az egyes emberek életében a testi egészség romlásához, társadalmi és nemzeti méretekben pedig erkölcsi romláshoz vezet.
Keresztelő János feladata a bűnbánat hirdetése volt. Mivel nem hagyhatta szó nélkül azt, hogy Heródes Antipász negyedes fejedelem a zsidó törvények ellenére elvette feleségül bátyja elbocsátott feleségét, ezért szembekerült vele (különösen az ő élettársával). 
Herodiás kihasználta, hogy lánya születésnapi táncprodukciójától elbájolva Heródes felelőtlen ígéretet tett a lányának: „esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki”. Országa felét valójában nem adhatta volna oda, mert annak negyedes fejedelemként már nem volt teljes jogú ura (abba Róma is beleszólt volna). De amit a leány az anyja tanácsára kért, azt odaadta neki.
Heródes elnémította ugyan a bűnére emlékeztető prófétai szót, de ettől kezdve az újabb bűne miatt szólalt meg még erősebben a lelkiismerete. Amikor Jézus működéséről értesült, azt gondolta, hogy a názáreti Jézus a kivégzett Keresztelő János erejével műveli a csodáit.
A zsidó nép nem vette komolyan Jézus bűnbánatra szóló felhívását. Nem fogadta meg az ő tanítását sem. Jézus előhírnökének kivégzése után majd Őt is kivégeztették a rómaiakkal, akik néhány évtized múlva lerombolják majd Jeruzsálemet, valamint a templomot is.
Vonjuk le az erkölcsnek, illetve a keresztény vallás hanyatlásának a tanulságait, amit Európában, ezen belül a mi nemzetünkben is tapasztalhatunk, amíg nem késő!
Nem hallgatják szívesen, de Jézus képviseletében mi is újra meg újra szóvá tesszük azt a felelőtlen magatartást, illetve azt a helytelen életmódot, amelynek nyilvánvaló következményei a több millió abortusz, valamint a családok felbomlása. A legpusztítóbb járvány, vagy a háború sem végezne ilyen mértékű pusztítást a nemzetünkön. Ezeknek úgy lehetne gátat vetni, ha szakítunk a bűnre vezető tettekkel.
Több mint kétszáz éve (1810-ben) írta Berzsenyi „A magyarokhoz” című figyelmeztető versét.
-
vsz.: „Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?”
-
vsz. 2-4. sor: „Minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.”
Kerüljük a felelőtlen, önző magatartást és életvitelt! Vállaljunk felelősséget egymásért is, vigyázva egymásra, hogy a jövőnk ne a romlás, hanem a jobbulás, a gyarapodás, valamint örök üdvösség legyen!