Nagyböjt 5. vasárnapja – Jn 8,1-11
Milyen gyümölcsöt termett bennünk az idei nagyböjt?
A mai evangéliumi történetben „A farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé. Odaállították középre, és így szóltak hozzá (Jézushoz):… Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz? … Ezt azért kérdezték, hogy … vádolhassák…” Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. (Aztán) azt mondta nekik: Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van… Azok ennek hallatára egymás után eloldalogtak”. (első tanlság..)
Jézus nem vár mentegetődzést, nem kutat a tettet megelőző szándék után, nem akar sem vallató, sem vádló lenni, még kevésbé hóhér. Lászólag nem foglal állást, ugyanakkor nem hagyja jóvá a bűnt. Nem azért jött, hogy jóváhagyja, hanem hogy elvegye.
Szent Ágoston azt írja, hogy: „szemben állt egymással a misera (a szánalmas, a szánalomra szoruló) és a Misericordia (az irgalmas szívű), az Irgalom”.
A mai evangéliumi történet mindegyikünkhöz szól. Ne a házasságtörő asszony bűnével foglalkozzunk, hanem saját balgaságainkkal! Hogy könnyebb legyen a megtérésünk, figyeljünk az erkölcsi élet bírájára, az irgalom forrására, Jézusra, valamint a mennyei Atyára, Aki nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen (vö. Ez 18,23)!
Bármilyen törés, bűn, tragédia történt, az irgalom vezérelve az, hogy mindig van valahogyan tovább. Lehetünk még boldogok, ne keseredjünk el, ne essünk kétségbe! Mindig azt keressük, hogyan lehet jóvá tenni, helyesen szeretni!
Istenünk bűneink ellenére is szeret minket. Sohasem fordul el tőlünk, hanem irgalmasan magához ölel. Isten irgalma ma is fölemelő kéz, amely a morális, családi, személyes pokolba is utánunk nyúl.
Az igazi keresztény cselekvés a másikról sohasem mond le, állandóan nyújtja segítő kezét a másik felé. Az igazi hősies keresztény bízik abban, hogy a beteget érdemes ápolni, az alkoholistát szeretni, a bűnös családtagjában reménykedni! A keresztény ember megszállottan tud hinni abban, hogy érdemes minden társadalmi réteghez tartozó embert felkarolni, a megtört emberekbe reményt plántálni, nem bezárni őket a múltjukba, a szociológiai megállapításokba.
Az irgalomnak aztán van egy másik oldala is. Krisztus az esendő embert nemcsak irgalmasan felkarolja, hanem küldi is: „Menj, de többé ne vétkezzél!” Az irgalom célja nem egyszerűen egy passzív együttérzés, hanem aktív életre küldés. Aki irgalmat talált, az ne folytassa tovább a helytelen életvitelt! Aki felismeri, hogy az irgalom meg akarja menteni őt, az maga is igyekezzen megmenteni saját magát! Azután akinek megkegyelmeztek, az aktívan adja tovább a megbocsátást! Az irgalom tehát teremtő, jövőt ajándékozó, aktív cselekvésre sürget.
Jézus azt kéri, hogy: „Legyetek… irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). A megtérésnek, az egykor terméketlen fügefának ez a gyümölcse!