Évközi 19. hét, péntek – Mt 19,3-12
Elköteleztük-e magunkat Isten mellett, valamint egy ember, illetve egy emberi közösség mellett?
A farizeusok azt kérdezték Jézustól, hogy: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania feleségét?” A Törvénykönyvet idézték, amely lehetővé tette a válást. Jézus azonban – Joseph Ratzinger megfogalmazása szerint „az ősrégivel az őseredetit állította szembe”. Jogszabály helyett a Biblia első fejezeteire utalt, a teremtés kezdetére, mely szerint „a férfi… elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek”. Tudjuk, hogy a bibliai fogalmakban gondolkodó ember számára a test az egész embert jelenti. Tehát nemcsak a testi egyesülésről van szó. A mai értelemnek megfelelő fordítás: ketten eggyé lesznek. Jézus megerősítette: „Amit… Isten egybekötött, ember szét ne válassza”!
Jézus tisztázta azt, hogy Isten olyan szeretet-kapcsolatra teremtette az embert, amellyel elfogadja a másik embert feltétel nélkül (közös sorsuk kockázataival együtt). Ennek a célja az, hogy ketten eggyé váljanak, s ne legyen külön életük, külön sorsuk, hanem csak egy. Ennek megfelelően a házasság sírig tartó élet- valamint sorsközösség. Ha a két fél közül az egyik nem így gondolja, akkor a szentségi házasság nem jön létre!
Jézus jól tudta, hogy milyen nehézségek, sőt szakadékok támadhatnak két összetartozó ember között. Nem olyan áron szükséges eggyé válni, hogy a két összetartozó ember közül az egyik árnyékká, visszhanggá váljék a másik mellett. Mindketten teljes önmagukkal tartoznak a másiknak. A szeretetnek az eltorzulása volna, ha a békesség kedvéért az egyikük föladná önmagát. A házasságban a két félnek úgy szükséges egybeforrnia, hogy közben ne szűnjék meg, hanem kiteljesedjék mind a két személy szabadsága. Mindez pedig olyan hűségben, amely nemcsak a test hűsége, hanem a léleké is.
Jézus a tanítványok felvetése nyomán megragadta az alkalmat, hogy igenlően állást foglaljon a nőtlen, illetve a szűzi élet vállalásának lehetősége mellett is. De hozzátette, hogy a házasságról lemondani csak a mennyek országáért érdemes. Tehát nem kényelemből vagy a kockázatoktól való félelem miatt szükséges tartózkodni a házasságtól. Mindenkinek határozott, valamint végleges döntést szükséges hoznia azzal kapcsolatban, hogy Isten mellett vagy ellen, valamint ezzel együtt egy ember, vagy egy emberi közösség mellett dönt, saját üdvössége érdekében.
Isten szabadnak teremtette az embert, ez pedig szabad elhatározásokban megnyilvánul meg. A szabad döntés elkerülhetetlen. Az embernek szabadon szükséges meghoznia döntését. A házasságkötésnél is ez az első kérdés: „szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?”
A teljes önátadás melletti döntésünk maradéktalan megvalósításában, a halálunkig tartó hűségünkben, (vallásos gyakorlataink megtartása révén, szentmisék, imák által) segítsen, valamint szilárdítson meg minket az Isten!