Évközi 6. vasárnap – Mt 5,17-37.
Hogyan (mikor) töltjük be a só szerepét a világban?
Az előző vasárnap Jézus megtanított minket arra, hogy a só szerepét akkor töltjük be a világban, ha nem a saját hasznunkat keressük, hanem önzetlenül tesszük a jót.
Ugyanakkor a só megromlásának a veszélyére is felhívta a figyelmünket! Mert a legveszélyesebb az önző ember, aki nem tartósít, hanem mindent megront, illetve mindenkit tönkretesz, akivel kapcsolatba kerül. Az önkielégítését tartja fontosnak, a szerettei igényeinek kielégítése helyett. Ebből következik az önző ember megérdemelt sorsa, hogy „eltapossák az emberek”.
A mai evangéliumban Jézus arról a gonoszságról beszél, amely az ember szívében születik. Ez ellen azonnal szükséges megkezdeni a harcot, még mielőtt birtokba venné az ember szívét, aztán konkrét tettekké, döntésekké, szavakká válna, amelyek tönkreteszik a kapcsolatokat.
Jézus nekünk is mondja: „Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába”.
Jézus szerint minden nekünk adott törvény értelme, valamint célja (az erkölcsi cselekvés normája), hogy szeressük Istent, valamint embertársainkat. Ilyen értelemben mondta Jézus, hogy a törvényeket „Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni”. Jézus nem határ-erkölcsöt hirdetett, mely szerint ha nem lépjük át ezt a vonalat, akkor erényesek vagyunk, de ha egy centivel is átlépjük, akkor bűnösök. Jézus cél-erkölcsöt hirdetett: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48)!
A farizeusok a parancsokban olyan határt láttak, amely elválasztja a bűnt az erényes élettől. Az egyik határ, hogy: „Ne ölj”. Szerintük a harag, a gyűlölködés, a másik ember megvetése még nem lépi át ezt a határt. De Jézus szerint: „Méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére”. Mert az ilyen ember a szívében már megölte őt. Becsmérlő szavakkal, a nyelvünkkel is lehet ölni!
A másik határ, hogy: „Ne törj házasságot”. A szemérmetlen gondolatok, valamint vágyak, ezek felébresztése, ébrentartása az írástudók szerint még beleférnek az erényes életbe. Ezzel szemben Jézus a rendetlen vágyak gyökeres megszüntetését kéri, mivel ezek a vágyak vezetnek a bűn elkövetéséhez.
A házasságtörés ugyanis nem váratlanul következik be. Legtöbbször egy hosszabb-rövidebb időn át táplált vágy vezet a bűn elkövetéséhez. Ezért Jézus a bűnös vágyat is bűnnek tekinti. Aki a bűnt kerülni akarja, annak a bűn forrását is szükséges megszüntetnie, mert „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele” (Mt 5, 28). „Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség,… Ez a sok rossz mind belülről származik” (Mk 7,21-23).
A mennyei Atya alapvető tulajdonsága, az egész világmindenség alaptörvénye az önzetlen szeretet, amely (1Kor 13,5) „nem keresi a maga javát”. Ezt akkor tudjuk magunkévá tenni, ha a Szentlelket követve mindig a jót tesszük. Így lehet bejutni a mennyek országába.