Évközi 3. hét, szombat – Mk 4,35-41
Mennyire hiszünk, illetve bízunk Jézus Krisztusban?
A mai evangéliumi részlet három kérdést foglal magában. A történet végén a tanítványok kérdésére, hogy „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki”, Márk evangélista már az evangéliumának első mondatával válaszol, amikor azt írja, hogy: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” (Mk 1,1).
A másik kérdést is a tanítványok teszik fel: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”. Erre már maga az a tény is válasz, hogy Jézus beszállt a tanítványok törékeny bárkájába. Hiszen erre Neki nem volt szüksége. Aztán Jézus a csodájával nem csupán azt bizonyítja, hogy Ő úr a gonosz erőket jelképező tengeri vihar felett, hanem azt is, hogy Ő soha nem hagy el bennünket. Már az Ószövetségben is azt jelentette a Jahve név, hogy Én az vagyok, aki (mindig veletek) vagyok (vö. Kiv 3,14). Az Emmanuel név is ezt jelenti, hogy: „Velünk az Isten” (Mt 1,23).
De talán a legfontosabb a harmadik kérdés, amit Jézus tesz fel: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?”. Ezzel a Benne való bizalmat akarja erősíteni.
Ez a kérdés formájában elhangzott biztatás akkor is visszhangozzék a lelkünkben, amikor életünk nem úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk! Például amikor kiderül egy alattomos betegség, vagy egy nem várt kudarc következik be! Vagy amikor emberi kapcsolataink terén egy kiábrándító csalódás ér. Vagy esetleg amikor anyagi helyzetünk csődje próbál maga alá temetni bennünket.
Amikor a tanítványokhoz hasonlóan mi is összezavarodunk, amikor félelmek, szorongások kínoznak, amikor nem látunk megoldást a válsághelyzetekben, akkor se feledjük, hogy Jézus velünk van! Ezeknek az elbizonytalanodásoknak az oka szintén a Belé vetett bizalmunk hiánya. Ha hinnénk Benne, akkor nem volnánk olyan zavarodottak, csüggetegek a bizonytalan külső életviszonyaink, illetve a személyiségünket széteséssel fenyegető belső kaotikus világunk láttán. Ne higgyük, hogy Jézus nem törődik velünk! Éppen az ilyen élethelyzetekben mutatkozhat meg, hogy mennyire erős a hitünk, amely mérhetetlenül több mint bizonyos elvi állásfoglalás.
Gondjainkat, bajainkat, sőt egész életünket maradéktalanul adjuk át Jézus szabadító hatalmának! Higgyük, hogy Jézus mindig velünk van, és szeret minket! Bízzunk Benne!
Ha a vihar idején az ő segítségét kérjük, akkor meg fogjuk tapasztalni az ő isteni hatalmát. A természet erői feletti hatalmával Jézus azt bizonyította, hogy képes legyőzni minden rosszat, ami életünket veszélyeztetheti. Ahelyett tehát, hogy nehéz helyzeteinkben a körülményeket vagy másokat (sőt esetleg magát az Istent) okolnánk, inkább bízzunk abban, hogy Jézus segítségével minden jóra fog fordulni! Végül pedig biztosak lehetünk abban, hogy eljutunk a túlsó partra és bizalommal várhatjuk Tőle az üdvösséget, az örök életet.