Évközi 4. vasárnap B – Mk 1,21-28
Közösségben akarunk-e lenni Jézussal?
Márk egész evangéliuma Krisztusnak, valamint a sátánnak a küzdelméről szól, melynek középpontjában az ember áll.
A mai evangélium Jézus első csodájáról szól, amely egy tisztátalan lélek kiűzését írja le egy ördögtől megszállott emberből.
Hogy a tisztátalan léleknek milyen a viszonyulása Jézushoz, arról a szavai egyértelműen árulkodnak: „Mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje”.
Ezzel a tisztátalan lélek elárulta igazi természetét és szándékát. Ahogyan a paradicsomi megkísértés alkalmával már megismertük, hogy akkor is hazudik, amikor kérdez. Jézus is megállapítja, hogy a sátán: „kezdettől fogva gyilkos,… hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44), úgy viselkedik most is. Mert Jézus nem az ember elpusztításáért jött. Ezt a tisztátalan lélek akarja tenni az emberrel. Jézus viszont meg akar szabadítani a gonosz rabságából, valamint megváltásunkkal a teljes életet akarja adni nekünk.
Jézus nem csupán ismereteket akar átadni, hanem a hatalommal való tanításának a befogadása által szabaddá tud tenni minket. Meghív a Vele való közösségre, arra, hogy az ő isteni életéből részt adjon nekünk. Ez azonban akkor valósulhat meg, ha teljes, osztatlan szívvel befogadjuk Őt.
Nagy veszélynek tesszük ki magunkat, ha akár csak egy rövid időre is megfeledkezünk arról a régi magyar közmondásról, hogy: „az ördög soha nem alszik”. Minden kedden este a befejező imaórában Péter apostolnak azzal az intésével hajtjuk a fejünket álomra, hogy: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el” (1Pét 5,8). II. János-Pál pápa azt is hozzátette, hogy a sátán: „nagyon szorgalmas”.
A görögök a sátánt diabolosznak, vagyis szétválasztónak nevezték! „Dia-ballo” azt jelenti, hogy szétdobálni. Megbontja az egységet; ellentéteket, valamint megoszlást szít; összeveszít egymással embereket, sőt egész nemzeteket; elválaszt egymástól, illetve Istentől; lelki meghasonlásba kergeti azokat, akik nem veszik őt komolyan, ezzel pedig gyanútlanul kiszolgáltatják magukat neki.
Amikor valaki a gonosz lélek sugallatára teljes önállóságra, szabadságra, függetlenségre törekszik, valójában az életével, az üdvösségével játszik (azt teszi kockára). Mert a teljes függetlenségre való törekvés az Istentől való függetlenséget, a Tőle való elszakadást jelenti. De amint függetlenné válunk Istentől, azonnal lefoglal magának minket a tisztátalan lélek.
Egyedül Jézus tud megszabadítani minket az önzéstől, minden helytelen vágytól, valamint indulattól, amelyek eltávolítanak Tőle. Akkor szabadulhatunk meg végleg a gonosz hatalmától, ha vállaljuk azt, hogy közünk legyen Jézushoz. Vagyis, hogy közösségben legyünk Vele, és egymással, nemcsak itt a földön, hanem majd az örök életben is!