Évközi 9. hét, szerda – Mk 12,18-27
Vágyódunk-e az örök élet után?
A mai evangéliumban egy olyan esetről van szó, amely a valóságban nem történhetett meg. A szadduceusok találták ki, hogy hét testvér egymás után feleségül vette ugyanazt az asszonyt, majd mind meghaltak. Kérdésük valójában nem az volt, hogy „a feltámadáskor… melyiknek lesz a felesége” az asszony, hanem az, hogy van-e egyáltalán feltámadás és örök élet?
Jézus olyan szentírási részlettel igazolta a feltámadás tanát, amelyet a kérdezők is elfogadtak. Isten Mózeshez intézett szavait idézte, majd a klasszikus zsidó írásfejtő módszert alkalmazva alkotta meg a következtetését. Ha Isten Ábrahám, Izsák, és Jákob Istene, illetve ha Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké, akkor Ábrahám, Izsák, Jákob élnek, tehát van föltámadás.
Ezért nemcsak az a holt biztos, hogy meghalunk, hanem az is, hogy mindenki föl fog támadni. Ahogy Jézus mondta: „Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5,29). Pál apostol szerint a mi föltámadásunk ugyanúgy a Szentlélek műve lesz, mint Jézus feltámadása volt (vö. Róm 8,11).
Az is biztos, hogy a mennyei létforma nem mérhető a földihez. A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy a feltámadás után olyanok leszünk, mint az angyalok.
William H. Shannon azt írja az Úton a túlvilág felé című könyvében, hogy: „ezt semmiképp nem úgy kell érteni, hogy megszűnik a nemiségünk. Nemiségünk nem valami, amit birtoklunk, hanem része annak, amik mi magunk vagyunk”. Alvin Plantinga filozófus, valamint családapa is úgy látja, hogy: „a szexuális energia előrejelzése annak az Isten utáni vágyakozásnak, amely jellemző lesz ránk megújult égi állapotunkban. A szexuális egyesülés a földön és az ezt követő kielégülés extázisa előre jelzi a sokkal mélyebb értelmű egyesülésünket Istennel”.
Vagyis az örök boldogság sokkal nagyobb boldogság lesz, mint amilyet a földön a férj és feleség a házastársi kapcsolatban tud adni egymásnak (amit Jézus kortársai a legszebb, legnagyobb örömök közé soroltak). Az örök életben a tökéletes szeretet nem eseménytelen, egysíkú létforma lesz, hanem az élet kiteljesedése.
Mennyei szeretet-kapcsolataink mélységét, erősségét az határozza meg, hogy földi életünkben milyen mértékűre nőtt a szeretetre való képességünk, vagyis hogy mennyi szeretetet tudtunk befogadni, illetve adni. Ami akkor is tökéletes boldogságot ad majd, ha (képletesen szólva) csupán egy gyűszűnyi a méretünk. Földi életünk arra való, hogy növeljük szeretetünk mértékét. Jézus mondta: „Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (Lk 6,38).
Törekedjünk arra, hogy a Szentlélek által egyre élőbb, személyesebb kapcsolatunk legyen az Atyával, a Fiúval, valamint egymással. Kalkuttai Teréz anya mondta: „Aki jobban eggyé lett Istennel, az jobban szereti felebarátját”.
Életünk legfőbb feladata, hogy mindennap fejlődjünk a szeretetben! Így haladjunk a teljesség felé!