Húsvét 7. hete, hétfő – ApCsel 19,1-8; Jn 16,29-33
Hogyan tudjuk összefoglalni Jézus és a Szentlélek küldetését?
A mai evangéliummal Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédének a végéhez érkeztünk. Az apostolok elfogadták, hogy Jézus az Atyától jött, azt tanította nekik, amit az Atya bízott rá. Minden cselekedetét az Atya nevében tette.
Hisszük, hogy Jézus Krisztus öröktől fogva az Atyánál volt. Az idők teljességében az Atya azért küldte a világba, hogy kereszthalálával megváltson minket, valamint részünk legyen a Szentháromság személyes életében. 
Hisszük, hogy miután Jézus Krisztus a küldetését teljesítette, megdicsőült testével együtt az Atyánál van, ahová minket is vár a Szentháromság.
Szükséges tudnunk azonban azt is, hogy Jézus Krisztus küldetésének befejezéséhez a Szentlélekre is nélkülözhetetlenül szükség van. A mai szentlecke jó példa arra, hogy a Szentlélek nélkül semmi nem működik.
A Szentlélek működésének eredménye már az is, hogy az Ige megtestesült a világban Szűz Mária méhében. A Szentlélek által támasztotta fel Jézust az Atya, a Szentlélek által van jelen Jézus a szentmisén a kenyérben és a borban, a Szentlélek által kapjuk meg az Isten életét a keresztségben, Általa leszünk az isteni élet teljességének a részeseivé.
A Szentlélek segít minket abban, hogy megértsük, mit tanított Jézus. Ő segít abban, hogy méltó módon tudjuk viszonozni Jézus szeretetét, illetve hogy úgy tudjuk szeretni egymást is, ugyanazzal a szeretettel, ahogyan az Atya szereti Jézust, valamint ahogyan Jézus szeret minket. Ő segít bennünket a Jézusról való tanúságtételben is, mert a megpróbáltatásokban sem tudnánk helyt állni a magunk erejéből. Ezért mindig szükséges kérnünk a Szentlélek megvilágosító és erősítő kegyelmét.
Urunk mennybemenetelének ünnepén egyrészt tudatosítottuk magunkban, hogy Jézus azért ment el a fizikai érzékelésünk világából, hogy még jobban velünk lehessen. Másrészt Jézus elmenetele a feltétele annak, hogy az Atya, valamint a Fiú elküldje a Szentlelket. A Szentlélek által nem csupán Krisztus lehet velünk (sőt, bennünk!), hanem Általa valósulhat meg a megváltásnak az a gyümölcse, amit Jézus mondott, hogy: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Ő kapcsol minket össze az Atyával, illetve a Fiúval.
Mindennap alázattal és bizalommal kérjük a Szentlelket! Alázattal valljuk, hogy érdemtelenek vagyunk az ajándékaira, valamint tudjuk azt is, hogy nélküle képtelenek vagyunk a szeretetre. Pedig „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” (1Kor 13,2). Ugyanakkor azzal a bizalommal kérhetjük, hogy Isten megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik.
Az elkövetkezendő héten törekedjünk arra, hogy a Szentlélekhez való imádságunk mindennapi gyakorlattá váljon, és ne szűnjék meg egész földi életünk folyamán sohasem!