Pünkösdvasárnap ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3-7.12-13; Jn 20,19-23
Miért van szükség a Szentlélekre?
Az utolsó vacsora termében, ahol Jézus azt mondta, hogy „Vegyétek, ez az én testem” (Mk 14,22), illetve „ez az én vérem” (Mk 14,24), most azt mondja, hogy „Vegyétek a Szentlelket”, az Atya, valamint a Fiú közötti szeretet Személyét.
A mai evangélium arról szól, hogy a feltámadt Jézus már az első megjelenése alkalmával (Húsvétvasárnap) megadta a Szentlelket az apostoloknak. A szentleckéből megtudjuk, hogy erre azért volt szükségük nekik, hogy felismerjék Őt, mert: „Senki sem mondhatja magától: »Jézus az Úr!«, csak a Szentlélek által”. Az ő segítségével hitték, hogy Jézus a Messiás.
Amikor Jézust egyszer megkérdezték, hogy milyen cselekedet tetszik Istennek, Ő azt felelte: „az tetszik Istennek…, ha hisztek abban, akit küldött” (Jn 6,29). Később pedig Jézus arról beszélt, hogy az eljövendő Szentlélek majd tanúságot tesz a bűnről, hogy: „nem hittek bennem” (Jn 16,9).
Jézus azért adja a Szentlelket az apostoloknak, hogy megerősítse őket a békében: „Belépett és így szólt hozzájuk: »Békesség nektek!«”. Az ő békéje abból fakad, hogy megváltott bennünket. Kereszthalálával, illetve feltámadásával helyreállította a békét. Szentlelkével az örömét is adja: „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat”. Az öröm a Jézussal való együttlétből fakad.
A Szentlélek pünkösdi kiáradása az Egyház születésnapja. Ez nem csupán a mi ünnepünk, hanem Isten ünnepe is. A gyermekek születésnapja a szülők számára is ünnep. A mi születésnapi ajándékunk az Isten számára mindenekelőtt az, hogy elfogadjuk a Szentlelket. Amíg földi létünk a mi megkérdezésünk nélkül kezdődött, addig a Szentlélekből való születéshez a mi döntésünk is szükséges.
A Szentlélek befogadásának bizonyítéka (egyben a következménye) az volt, hogy közös nyelvet hozott létre az apostolok, valamint az őket hallgatók között. A Szentlélek hatására lehetővé vált az egység. Kialakult az összetartozás, a testvériség tudata a különböző fajú, nemzetiségű emberek között. Létrejött a Krisztusban hívők közössége. A szentleckében erről ír Pál apostol: „egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által”.
Azt is hangsúlyozza az apostol, hogy a híveket közösséggé formáló Lélek egyben a különböző kegyelmi adományok (karizmák) forrása, amelyeket teljesen szabadon, saját tetszése szerint oszt szét. „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele”.
Engedjük, hogy a Szentlélek egységbe gyűjtsön minket! Ez lehet a mi legszebb születésnapi ajándékunk Istennek, valamint egymásnak. Az Istennel, illetve az egymással való egységünk szolgálata a mi küldetésünk!