Évközi 29. hét, csütörtök – Róm 6,19-23; Lk 12,49-53
Hogyan képzeljük el az életszentséget, illetve az örök életet?
Jézus a mai evangéliumban azt mondta, hogy Ő azért jött a földre, hogy tüzet hozzon. A tűz a Bibliában mindig Isten jelenlétének a jele. Lukács evangélista értelmezése szerint a tűz fellobbanása a Szentlélek kiáradását jelenti (vö. ApCsel 2,3). A Szentlélek hajtotta végre azt a radikális megújulást, amely Jézus küldetésének a célja. Jézus Isten jelenlétének, Isten szeretetének a tüzét akarja meggyújtani, illetve felszítani bennünk. Ez a tűz azt is jelzi számunkra, hogy Isten minket is kiválasztott, majd pedig megtisztít minket, hogy nekünk is megmutathassa önmagát. Ez számunkra már a megkezdett örök élet. Az utolsó vacsorán a főpapi imájában mondta Jézus az Atyának, hogy: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, … és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3).
Ennek ismeretében értjük meg, amit Pál apostol írt a római híveknek, hogy: „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet”. Mindkettő Isten ajándéka. Ezek szerint Isten ajándéka az is, hogy a Szentlélek segítségével sikeresen/eredményesen törekedhetünk az örök életre. Enélkül hiába tűznénk ki célul az örök életet, mert a Szentlélek nélkül képtelenek vagyunk azt elérni. Izomból nem lehet üdvözülni. Isten kegyelmi ajándéka, hogy eljuthatunk Hozzá. Az örök élet pedig az, hogy együtt élhetünk Istennel, illetve Istenben. Mivel Isten akarata az, hogy üdvözüljünk, vagyis hogy együtt legyünk Vele, akkor ennek legfeljebb mi magunk lehetünk az akadálya. Ugyanakkor nekünk is szükséges tennünk érte.
Ha az örök élet a célunk, akkor azt szükséges keresnünk, hogy milyen módon, milyen formában ad Isten lehetőséget arra, hogy találkozzunk, illetve együtt legyünk Vele. Keressük azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten ad a találkozásra, az együttlétre, együttműködésre! Ha ezek megtalálása válik a legfőbb célunkká, akkor elnyerjük az örök életet. Ennek látható gyümölcse (bizonyítéka) a megszentelődés. Ha arra törekszem, hogy együtt legyek Jézussal, akkor a célom megvalósul.
Hogyan következik ebből a világ gyűlölete? Szintén az utolsó vacsorán mondja Jézus, hogy: „mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ” (Jn 15,19).
Már az első keresztények is megtapasztalták (majd később az Egyház története folyamán mindvégig megfigyelhető), hogy Jézus tanítása megosztja az embereket. Ez bizonyos értelemben törvényszerű, hiszen az ő tanítása szinte egyenes ellentéte annak, amit a világban tapasztalunk. Ilyen módon elkerülhetetlen az, hogy a Jézust követők szembe találják magukat azokkal, akik Őt nem fogadják el.
Jézus nagy árat fizetett a mi üdvösségünkért. Az Általa hozott béke komoly feladat számunkra, nem pedig semmittevés.
A békességeseké a Mennyek Országa!