Évközi 26. hét, csütörtök – Lk 10,1-12
Életpéldánkat követve hány ember tért a katolikus hitre?
Sokféleképpen értelmezték (félre értelmezték) a mai evangéliumi részletet. Nem könnyű szétválasztani, hogy belőle mi, illetve hogyan vonatkozik a Jézus által küldött 72 tanítványra, akiket az apostolokon kívül Jézus azokba a városokba, valamint falvakba küldött, ahová menni szándékozott. Azután az apostolokon kívül mások is kaptak missziós küldetést, amely ma nemcsak az apostolok utódainak, a püspököknek, papoknak, szerzeteseknek, illetve a hitoktatóknak a feladata, hanem minden hívőé.
A 72 tanítvány küldésének nemcsak az volt a célja, hogy Jézus tanítását széles körben elterjesszék, hanem az is, hogy maguk is tanuljanak a kegyelem kiáradásából. Sokan rámutatnak, hogy a 72 tanítvány küldésének jelképes üzenete, mondanivalója is volt. Mégpedig az, hogy a tanítványok előtt megvilágítsa Jézusnak az Egyház alapítására vonatkozó szándékát. A közfelfogás akkor azt tartotta (a Teremtés könyvének l0. fejezete alapján), hogy a világon hetvenkét nemzet él, tehát a leendő Egyház küldetése az egész emberiséghez szól.
A hetvenkettes szám tehát azt is jelenti, hogy a küldetés nemcsak a tizenkét apostolnak szól, hanem nekünk is. Jézus tanítását minden benne hívőnek szükséges tovább adni, nem csupán passzív magatartással, életpéldával, hanem aktív közreműködéssel, vagyis szavakkal, valamint tettekkel is. Aki megkapta Isten igéjét megvilágosító erejével, annak mások szolgálatában szükséges azt felhasználnia. A missziós lelkület, az ebből fakadó apostoli tevékenység szükséges, hogy Jézus minden tanítványának természettörvényévé váljon. Isten kegyelmét nemcsak saját magunk számára kaptuk, hanem azért is, hogy általunk minden érdeklődő támaszt, eligazítást találjon benne. A keresztény hithez tehát szükségszerűen hozzátartozik a missziós küldetés. Ha ez hiányzik a hívőkből, akkor annak létszámbeli csökkenés is a következménye.
Jézus nemcsak magáról mondta, hogy Ő a világ világossága, hanem rólunk is. Ez akkor valósul meg, ha befogadjuk az ő tanításának megvilágosító, életünket alakító erejét, valamint szerinte élünk. De ha nem adjuk tovább másoknak, hanem megtartjuk magunknak, akkor az egészet elveszíthetjük. „Akinek van, az még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” (Lk 8,18) Abban az emberben, aki nem adja tovább a hit világosságát, előbb-utóbb kialszik a hit fénye. Aki viszont befogadja a tanítást, valamint igyekszik továbbadni, az egyre jobban megérti, így lélekben gazdagabb lesz, kiérdemli vele, hogy még többet kapjon, végül pedig elnyeri az üdvösséget.
A küldetés tehát nekünk is szól, hogy Isten országának békéjét vigyük, illetve adjuk át mindazoknak, akik befogadják. Minden szentmise végén erre kapunk felszólítást. Legyünk hiteles tanúi, valamint eredményes hirdetői a szeretetből értünk meghalt és feltámadt Krisztusnak! Vegyük észre, hogy környezetünkben kiknek van szükségük arra, hogy tovább adjuk nekik Krisztus örömhírét, azután pedig törődjünk az üdvösségükkel!