Nagyböjt 1. hete, kedd – Mt 6,7-15
Tudjuk-e, hogy miért van szükségünk a megkísértés próbatételére?
Mindennap mondjuk az Úr imájának Máté evangéliuma szerinti hosszabb változatát. Jézus szerint életünknek mindössze négy alapvető szükséglete van. A mindennapi kenyér után második helyen a bűneink megbocsátásának a kérése áll. Jézus többször hangsúlyozza, hogy ezt a kérésünket úgy tudja teljesíteni a mennyei Atya, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek.
ID:86546855
A harmadik kérés is nagyon fontos: „ne vígy minket a kísértésbe”. Miért szükséges (miért elkerülhetetlen), hogy Jézushoz hasonlóan mi is kísértésekkel találkozzunk?
XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című könyvében írta: „Jézus messiási feladatához hozzátartozott, hogy megállja helyét a nagy kísértésekben, amelyek az emberiséget eltávolították és ismételten eltávolítják Istentől. Át kellett szenvednie ezeket a kísértéseket a kereszthalálig. Nemcsak halála után, hanem halálában és mintegy egész életében alá kellett szállnia a poklokra, a mi kísértéseink és vereségeink terébe, azért, hogy megértő legyen irántunk és segíthessen, hogy kézen fogjon bennünket és fölfelé vezessen”.
Szentírási értelemben a kísérteni annyit jelent, mint próbára tenni, kipróbálni. Ábrahámról olvassuk a Bibliában Izsák feláldozásával kapcsolatban, hogy Isten „próbára tette Ábrahámot” (Ter 22,1), hogy kiderüljön, milyen erős Ábrahámnak a hite Istenben.
Ismét XVI. Benedek pápa könyvéből idézek: „Az embernek próbatételre van szüksége ahhoz, hogy éretté váljék, hogy a felületes jámborságból egyre inkább eltaláljon az Isten akaratával való mély eggyé váláshoz. Ahogyan a szőlő levének ki kell forrnia ahhoz, hogy nemes borrá legyen, úgy az embernek is szüksége van többszöri megtisztulásra, átalakulásra, amelyek veszélyesek számára, s melyekbe bele is bukhat, s mégis a kísértések próbatételei elengedhetetlen utak ahhoz, hogy eljusson önmagához és Istenhez”.
Mivel jogos lehet a félelmünk attól, hogy elbukhatunk, ezért indokolt az a kérésünk, hogy „ne vígy minket kísértésbe”, vagyis Isten ne tegyen bennünket olyan próbára, amely meghaladná erőnket. Jézus a getszemáni kertben ezért tanácsolta: „imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Mk 14,38).
Bízhatunk Istenben, hogy nem szab ki ránk nagyobb próbatételt, mint amilyent el tudunk viselni. Pál apostol írja: „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1Kor 10,13).
Annak tudatában imádkozzuk az Úr imájának utolsó előtti kérését, hogy a kísértést nem lehet kiiktatni életünkből! Sőt a legváratlanabb, a legszebb, vagy a legnehezebb pillanatainkban jelentkezik. Ezért úgy imádkozzunk, hogy: „Ne engedd, hogy elszakadjunk tőled” (Szűz szülője Istennek kezdetű imádság)! Továbbá azoktól se szakadjunk el, akikkel Isten akaratából vagyunk együtt!